Örömmel jelenthetem be, hogy egy májusban megjelenő Kövek az óceán partján című antológiába az én novellámat is beválogatták. A Budavári Művelődési Ház tehetségkutató pályázatán a zsűri kiemelt kategóriába helyezte a Televízió rabja c. egypercesemet, így a Művelődési Ház szervezésében a művet színpadra is állítják, várhatóan júniusban. Ennek örömére közlöm az említett novellát:
Mecseky úr úgy döntött, hogy aznapra lemondja az összes találkozóját és inkább otthon marad. Reggel fölkelt baldachinos ágyából, majd amerikai konyhájában elkészítette bőséges reggelijét, majd úgy ahogy volt köntösben, kezében a jól megrakott tálcát egyensúlyozva leült a tévéje elé és bekapcsolta a készüléket. Mecseky úr igazi büszkesége volt, az egész falat betöltő méregdrága plazmatévé, házimozi rendszerrel ellátva, amin meg is jelent egy reggeli magazinműsor képe. Mecseky úr lassan falatozta reggelijét, de oda se figyelt az ízekre, teljesen lekötötte a rövid szőrű csincsilla tenyésztéséről szóló riport. A reggeli lassanként elfogyott, a nap följebb kúszott az égbolton, de Mecseky úr még mindig tévéje előtt ült teljesen belefeledkezve egy régi western filmbe. Teltek múltak az órák, majd egyszer csak kulcs zörgött a bejárati ajtó zárjában és belépett Mecsekyné drága nercbundájában.
-Károly, megjöttem! – odasétált férjéhe foteléhez és leült a karfára. – Drágám, sajnos van egy rossz hírem. Elmentem az orvoshoz, mert a gyomrom már egy ideje rendetlenkedett és gondoltam megnézetem. A doktor csinált egy tesztet, és azt mondta terhes, vagyok.
-Hát ez nagyszerű. – mondta Mecseky úr nyugodtan.
-Örülök, hogy ilyen jól viseled, mert most jön még csak a java. Az orvos rögtön megcsináltatott egy apasági tesztet és kiderült, hogy nem tőled van a gyerek... Hanem a Pápai Gézától.
-Még ilyet.
-Károly úgy gondolom, hogy megtartom a gyereket, és Gézához költözök. Tudom, nagyon fájhat, hogy így tudod meg, de viszonyom volt a Gézával. Minden Hévizen kezdődött, de nem is akarok róla beszélni igazán.
-Te tudod.
-Fantasztikus, hogy ilyen könnyen veszed! Azt hittem kiborulsz majd!
-Hát, bizony.
-Sajnos a Gézának nem megy olyan jól a sora, mint nekünk, de a szerelmünk az nekem mindennél többet ér. Úgy gondoltam, hogy még a válás előtt elviszek pár dolgot, hogy kicsit jobb körülményeket teremtsek Géza lakásában. Ja és a Mercedest is elviszem, hogy legyen mivel furikáznunk a városban.
-Vigyázz rá.
-Persze, hogy vigyázni fogok, főleg, hogy most kisbabát várok, így nagyon óvatosnak kell majd vezetnem. Károly, úgy örülök, hogy te is örülsz!
-Örülök.
-Még az is lehet, hogy a gyerekemet is Karcsinak fogom elnevezni. Persze, csak ha fiú lesz.
-Reméljük.
-Jut eszembe, mindjárt itt vannak a költöztetők, hogy fölpakoljanak pár dolgot. Remélem nem baj.
-Nem.
Ahogy ezt kimondta Mecseky úr megszólalt a csöngő dallamos harangjátéka. Mecsekyné kiment, hogy ajtót nyisson, majd betessékelte az érkező kék, kantáros nadrágod viselő pakolómunkásokat. Az erős markok fölemelték, majd kivitték a komódot, öltözőszekrényt, hűtőgépet, festményeket, szobrokat és egyebeket. Mecseky úr szinte semmit se vett észre a munkások érkezéséből, csak annyit tett, hogy a távirányítójával kicsit hangosabbra vette a filmet. Már úgy tűnt mindennel végeztek, amikor a férfiak odaálltak a plazma tévé két oldalára.
-Károly a tévét is elvisszük. Jó? – kérdezte a felesége.
-Persze. – mondta, mire a két költöztetők kihúzták a falból a készüléket, majd kicipelték a házból. Mecsekyné elköszönt férjtől, majd becsukta maga után az ajtót. Mecseky úr még sokáig ült ott a falat bámulva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.