Cuba Libre

A Litera "Nemzeti állatkert" című pályázatára írtam ezt az állatmesét (Dóra Kinga álnéven, hátha a nem túl fényes munkakapcsolatunk miatt hátrányból indulnék), amelynek a pályázat szerint egy aktuális magyarországi témát kellett bemutatnia. Hogy mi ez a téma azt észre lehet venni, legalábbis remélem. Az eredményről, majd csak késöbb tudok beszámolni.

   Zord tél vonult végig az Északi-hegyek erdein. A farkasordító hidegben az erdő állatai már azt hitték sosem fog véget érni a fagyos évszak, amikor egy márciusi reggelen arra ébredtek, hogy a fákról lecsüngő jégcsapok cseppjei zenélnek, ami a tavasz elérkeztének csalhatatlan jele volt a természetben. A fehér hótakaró lassan olvadni kezdett, a napsugarakban és a keletkező pocsolyákban madarak fürdőztek, dallamos énekükkel üdvözölve a tavaszt.
   Micó, a medvék királya épp hogy a másik oldalára akart fordulni, amikor a füle botját megpiszkálta valami észveszejtő ricsaj.

A nyár eleje óta otthagytam a Könyvesblog csapatát, és most elindítottam egy hasonló irodalmi blogot http://bookone.blog.hu/ címen. Ezt az oldalt nem tekinthetjük a Cuba Libre Blog társoldalának, mert ugyan azonos szellemi erőből építkezik, de a Book One Blog az alkalmazott irodalom helyett az olvasott irodalommal foglalkozik. Remélem kedvetek lelitek benne!

Tegyük fel, hogy van egy zakóm…

Tegyük fel, hogy van egy zakóm,
A fogason lóg már fakón,
Egy kellemes, régi darab,
Fölötte a szögön skót kalap.

Mikor megvettem már öreg volt,
A könyökein marhabőr folt,
Egy asztalon hevert kopottan,
Egy zsibvásáron, Londonban.

A legprímább skót szövet,
Hirdette a táblán a szöveg,
A felföldi bikák legjobb gyapja,
Viselőjét megvédi esőbe, fagyba.

A Könyvesblogon újabb írásaim jelentek meg, többek közt egy interjúm Böszörményi Gyulával, egy recenzió a legújabb Block krimiről, valamint egy igazi nyári retrókrikiről, Donald E. Westlake tollából. Íme:

"Nem féltem a Gutenberg-galaxist!" - interjú Böszörményi Gyulával

Retrókrimi nyárra: A nagy zöld balhé

Betörő a könyvtárszobában

Pár versemet szedtem össze az íróasztalomról, ezeket, most csokorba fogva teszem ki az oldalra.

Cuba Libre

Novellák, versek, levelek,
Belőlük koktélt keverek.
Kóla kerül a  pohárba,
Egy decit világ minden bajára,
Limeból csak egy szeletet,
fanyar-édes szeretet,
Rumból csak egy öntetet,
Meghozza az ihletet.
Beöntjük a shakeünkbe,
Ihatjuk is, egészségünkre!

"Már fél évszázada lezárult a magyar dráma egyik legnagyobb alkotása, de most új fejezettel bővül a történet. A harmadik évezred hajnalán az emberiség egy újabb sorsfordulat elött áll. Ádám és Lucifer ebbe a korba csöppen, a világ egyik legnagyobb városába New York Citybe, ami az apokalipszis szélén áll és csak arra vár, hogy megismerjük a kor emberének tragédiáját." - olvasható az Tizenegy és feledik szín fülszövegén. A mű egy apró kegészítés Madách örökbecsű művéhez, melyet Hudák Sándor felkérésére írtam, a Budai Nagy Antal Gimnázium 11/a osztályában.

Örömmel jelenthetem be, hogy egy májusban megjelenő Kövek az óceán partján című antológiába az én novellámat is beválogatták.  A Budavári Művelődési  Ház tehetségkutató pályázatán  a  zsűri kiemelt kategóriába helyezte a  Televízió rabja c. egypercesemet, így a Művelődési Ház szervezésében a művet színpadra is állítják, várhatóan júniusban. Ennek örömére közlöm az említett novellát:

 A történet második, befejező része, amelyben végre fény derül a tolvaj kilétére.

Ez egy születésnapra írt botanikai krimi, amely eredetilgeg két részből állt össze, és a blog korlátai miatt most is így kerül publikálásra.

   Mr. Laroche lassú léptekkel vágott át a nagy és ápolt kerten, amely még ilyen borús időben is lélegzetelállítóan szép volt. Hát igazán látszik rajta, hogy kinek a keze nyomát viselik az íves ösvények, a gömbölyded bokrok és a házmenti szalagágyások változatos növényvilága. Mr. Saylor a kor egyik leghíresebb botanikusa volt így nem csoda, hogy impozáns Yorkshirei birtokán a kert a fő attrakció, gondolta Mr. Laroche. Az egyértelműen angol stílusú ház teljesen beleillett a tájba, ismerte el Mr. Laroche, aki maga nem igazán rajongott a brit kultúráért. Megállt a tölgyfa kapu előtt, majd megnyomta a rézgombos csengőt, bentről rögtön felzendült egy kellemes harangjáték dallama. Mr. Laroche várakozás közben is a kertet pásztázta, amiben ezúttal fölfedezett egy hatalmas tölgy árnyékában álló, fehér szaletlit és egy ízléses kis halastavat is. Hirtelen megrezzent, amikor az ajtót nyitó férfi kiszakította a merengéséből.

A Zsolnay Porcelánmanufaktúra "Asztali kultúra" pályázatán harmadik helyezett, irodalmi kategóriában győztes krimi novellám. De vajon ki a gyilkos?

   -Zsuzsa, ez a pulyka valami mennyei! – mondtam, és megerősítés képpen, a tányéromon lévő utolsó falat gesztenyével töltött pulykába szúrtam villámat. Csodálatos vacsora volt. A kukorica gombócokat körül ölelő szilva krémleves, lágy volt, mint a tejszín és olyan jól el lettek találva a szilvához passzoló fűszerek, hogy bizton állíthatom, ennél jobban el sem lehetne készíteni ezt az ételt. A második fogás, már akkor elindította az ízlelőbimbóim érzékeit, amikor azt a gyönyörű, fényes bőrű, köret ágyra fektetett pulykát behozta az inas egy ezüst tálon egyensúlyozva. Várakozásaimat igazolták az ízek mesés harmóniája és a társaság többi tagjának arckifejezései is mind, a kulináris élvezeteket tükrözték – Őszintén mondom, mennyei!

Az Agave könyvek blogján a kiadót kedvelő kommentelők kerültek terítékre: egy interaktívan összeállított kérdéssorra felelnek meg az eddig ismeretlen egyének. Ezen a Hétvégén a staféta hozzám került, a következő linken olvashatjátok a rendhagyó interjú részleteit:

http://agavekonyvek.freeblog.hu/archives/2009/03/15/Agave_WIW_-_Hegerobin/

Az elmúlt időben több recenzió is megjelent a tollamból a Könyvesblog irodalmi oldalán, ezek a következőek:

Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes: http://konyves.blog.hu/2009/06/12/betoro_a_konyvtarszobaban

Sam Taylor: Erdő Köztársaság http://konyves.blog.hu/2009/06/01/erdo_koztarsasag_1

C. J Sansom: Sötét tűz http://konyves.blog.hu/2009/04/05/sotet_tuz_2009

J.L. Carrel: A Shakespeare-titok http://konyves.blog.hu/2009/02/24/shakespeare_titok

Aldous Huxley: Majmok bombája http://konyves.blog.hu/2009/01/14/majmok_bombaja_cuba_libre

J.L.Carrel: A Shakespeare titok http://konyves.blog.hu/tags/olvas%C3%B3

J.M.G.Le Clézio: A láz http://konyves.blog.hu/2009/02/03/le_clezio_laz_cuba_libre

Ma van Ildikó napja és ennek alkalmából egy kedves rokonomnak írt köszöntő verset publikálok. Boldog névnapot!
 

A hóvirág már lógatja orrát,

a télnek üli halotti torát.

Mosolyogva tekint reánk,

szép és bölcs Gerberánk.

A világ ma már nem fázik,

erdő, mező kivirágzik.

Tíz nap Márciusból múlt,

a hideg busó-dalba fúlt.

A tavaszi naptár első oldala,

Márciusnak szép hajnala.

Tavasz legszebb hónapja,

Ildikónak neve napja.

                                    2009

Elsőnek jöjjön egy aránylag friss novella, amely a távoli India misztikus vidékére kalauzolja el a kíváncsi olvasót.

   Beköszöntött a tavasz Indiába. Újra megindult az élet a tél múlásával. A távolban fölsejlett már a Himalája ködbe burkolódzott vonulata. A vonat hangosan zakatolva kúszott föl a Shiwalik-hegység oldalában, megmászva a legzöldebb vidéket, amit Anglia elhagyása óta láttam. Kicsit honvágyam támadt az alattunk elterülő végtelen legelő láttán. Nyugat-Bengália legszebb vidékén haladt keresztül az öreg gőzmozdony húzta kocsikkal, teljesen feledtetve velem Delhi állandóan pezsgő, rohanó világát. Alig néhányan ültek velem egy fülkében, ami Indiában igen meglepő dolog volt. Azelőtt még soha nem jártam az országban, nagy benyomást tett rám a szegénységben élő emberek hihetetlen derűs életfelfogása. Még a fővárosban, Delhiben is nyomorban élő embereket láttam, pedig csak a repülőtértől a nyugatra tartó pályaudvarig utaztam taxival. Ahogy a vonat végigzakatolt Indián, mesebeli tájak tárultak a szemem elé, mégis az állomásokon szegényes öltözetű embereket láttam le, illetve felszállni a szerelvényre. Kolkatanál át kellett szállni a Darjeelingbe tartó aprócska hegyi vasútra, ahol a rázkódó kupéban ezeket a sorokat papírra vetem.

Ünnepélyes keretek közt elindult a Cuba Libre Blog, amelynek irodalmi célkitűzései közt szerepel a szabadság és a függetlenség. Kisebb-nagyobb rendszerességgel fognak írások megjelenni a tollamból, de ha valaki kedvet kap az alkotáshoz, és érdemesnek találtatik, akkor bátran küldje el egy írását a limekolarum@citromail.hu –s e-mail címre, amely ezentúl a blog hivatalos levelezési címe lesz. Szívesen fogadok a lommentbe minden építő kritikát és javaslatot. Jó olvasást, böngészést és kommentelést kívánok mindenkinek!