"Már fél évszázada lezárult a magyar dráma egyik legnagyobb alkotása, de most új fejezettel bővül a történet. A harmadik évezred hajnalán az emberiség egy újabb sorsfordulat elött áll. Ádám és Lucifer ebbe a korba csöppen, a világ egyik legnagyobb városába New York Citybe, ami az apokalipszis szélén áll és csak arra vár, hogy megismerjük a kor emberének tragédiáját." - olvasható az Tizenegy és feledik szín fülszövegén. A mű egy apró kegészítés Madách örökbecsű művéhez, melyet Hudák Sándor felkérésére írtam, a Budai Nagy Antal Gimnázium 11/a osztályában.
(New Yorkban. ÁDÁM öltönyben és nyakkendőben ül egy felhőkarcoló elegáns irodájában az íróasztal mögött, a szobában álló zongora halk zenét játszik. Kopogtatnak, és az ajtón belép LUCIFER egy jólszituált titkár képében.)
LUCIFER
Uram, elérkezett a nap mikor hát,
e tornyokban már nem maradhatunk.
A nép vére forrong, a város ég,
a Nagy Almában mára nincs menedék,
és lásd az ablakon túl, háború dúl.
(ÁDÁM az iroda ablakához lép, LUCIFER követi.)
ÁDÁM
Milyen hadak csatáztak eme furcsa,
egekbe törő tornyok árnyékában?
LUCIFER
Katonák már nem ontják vérüket itt,
bő kétszáz éve nem fogtak fegyvert.
E korban a hétköznap embere
tűznek szuronyt a puskáikra büszkén,
most mérnök emberek vérére éhez
a tettre kész városlakók hada,
kiket helyettesítenek a gépek,
melyek minden munkát elvégeznek.
Nincsen már szükség se bányászra,
se pékre, se bűvészre, sem művészre.
ÁDÁM
Apokalipszis tengere előttünk,
mégis pompában élünk idefent.
Rideg acél, üveg mahagóni,
dicsfényüket le sem lehet takarni,
minél még jobbat sem lehet akarni,
vörös, selyem nyakkendő, Armani.
De hát nem élhetünk a nép fölött,
elefántcsonttoronyból köpve a porba!
Korban mikorra már nincsen nemesség,
eltűntek a dölyfös királyok is,
a tudomány sem üldözik fáklyákkal,
mint holmi elfajzott boszorkányságot,
és minden ember egyenlő immár
a törvény és az Úr előtt egyaránt.
Mily gazság vihette odáig az
embert, hogy önmaga ellen forduljon?
LUCIFER
Uram, ne fecséreld odáig a szót,
míg a csőcselék otthonunkra ront!
El kell hagynunk e szeretett várost,
hogy hegyekben találjunk menedéket.
A kényszer szőtte álruhába bújunk,
koldus álcát öltünk magunkra.
Ma útnak indulunk csak úgy gyalog,
hogy gazdagságra semmi ne utaljon.
E szakadt pólót húzd gyorsan magadra,
pantallóra farmer kerül álcaképp.
(ÁDÁM és LUCIFER felöltik a kopott farmert és a kinyúlt, „I love NY” feliratú pólót.)
LUCIFER
A késlekedés nem barátunk már,
készek vagyunk az útra, induljunk!
(Új helyszín, a felhőkarcoló előtti tér.)
KAR
E parkban, melyben egykoron családok
piknikeztek hétvégente vidáman,
piszkos lurkók labdáztak önfeledten
a zöld gyepen szaladgálva,
még aktatáskás hivatalnokok
is kijöttek ide ebédidőben.
De mára már ezeket mind elérte
a szörnyű és pusztító vég előtti,
vihar előtti állapot, mikor
a fehér törpéből sötét lyuk,
tükörsima vízből szökőár lesz.
Sehol egy lélek se, a tér kihalt,
az autók kiégve állanak
bizarr koponyákként szegélyezve
a romos lakóházak erdejét.
Egy törött üvegű forgóajtó
megnyikordul és kilép két csavargó.
(ÁDÁM és LUCIFER előlépnek a forgóajtóból, ÁDÁM körültekint elképedve a látványon, LUCIFER unott képpel követi.)
ÁDÁM
A tűzvihar emléke mindenütt,
e beton dzsungel már csak egy csontváz,
egy lélek lángja sem lobog.
Vajon hová tűntek kor emberei?
LUCIFER
Úgyis látunk eleget majd utunk alatt.
Amikor két nap múlva kint leszünk,
csak akkor érezhetünk biztonságot.
A házak árnyékában elindulunk,
reméljük észrevétlenül haladunk!
ÁDÁM
Ha velünk lesz Fortuna! Induljunk!
(ÁDÁM és LUCIFER elindulnak az utcán.)
KAR
Óvatosan lépdelve a romok közt
haladt előre ez a furcsa pár,
cipőjük alatt roppant a törmeléke
lemúlt korok véres vesztőhelyének,
de mint ez idáig minden halálból
élet sarjad azon holtak porából.
Az út fölött gyűltek a fellegek,
a levegőt füllesztően lenyomva,
a feltámadt szélben a por kavargott
a lenyugvó naptól aranyra festve.
Egy új hangot hozott magával,
klarinétok és dobok fonódtak
vidáman orleánsi dallammá,
olvadtak össze jazzes hangjegyek
szivarfüstízű, ritmikus zenévé
(ÁDÁM felfigyel a zenére.)
ÁDÁM
Honnan jöhet muzsika e kihalt utcán?
LUCIFER
Nagyon rossz ómen, jobb ha elkerüljük,
az álruhánkat könnyen elveszíthetjük!
ÁDÁM
Nem hátrálok meg eme félelemtől,
utunk során sosem öntötte el szívemet.
Menjünk, hogy lássuk, honnan jő e dallam!
LUCIFER
Nem ellenzem, csak a jajszót ne halljam!
ÁDÁM
Pusztítás ellenére érdekel,
mi hajtja eme század emberét,
ismerjük meg sebzett szívét lelkét!
(Elérnek egy romos bérház tövében álló, aránylag jó állapotban lévő kocsmához, amiből zene és fény szűrődik ki. A bár előtt egy ütött-kopott rendőrautó áll, ami körül többen álldogálnak, köztük egy FÉRFI a kocsi motorháztetején ül.)
FÉRFI
Fiúk, nézzétek ezt a trófeát,
az ötvenegyedik sarkán akadtan
az autójának forró nyomára.
Valamiért megállt a sarkon,
gyanútlan volt, nem tartott sokáig,
csak egy lövés keresztül az ablakon,
golyó egyenesen repült odáig.
Amíg a kocsit idáig vezettem
úgy bámultak reám, mint egy kopóra.
A rendőr sapkáját eladtam már,
de otthon már csak egy kenyér vár.
Tudom, hogy éhezés lesújt reánk,
de üsse meg az ördög, most iszunk!
LUCIFER
Szesz mámorába fordul a napunk ma.
Nem furcsa, hogy e kocsma neve Róma?
Emlékezzünk csak ama régi korra,
mikor minden nyakig merült a borba.
ÁDÁM
Ez minden időben közös vonás,
de nyelvüket megoldja az ivás,
a titok nem titok többé, nem vitás!
(Belépnek a kocsmába, ahol sok részeg ember iszogat. A helység a szedett vetett berendezésen kívül elég épen maradt. ÁDÁM és LUCIFER a bárpulthoz sétál és leül egy poros egyenruhájú KATONA mellé.)
ÁDÁM (a KOCSMÁROSNAK)
Azonnal bort ide csapos, fürgén!
KOCSMÁROS
Ezt a hangnemet nem tűröm el,
a tisztelet megillet a csapszéken.
És szőlő sem terem az államokban,
csak higított rummal szolgálhatok már,
mióta csak kubai import jár.
Kólát meg elvből nem veszünk mellé,
a gyár több ezrünket bocsájtott el.
Rumból, dohányból adhatok, ha kell.
ÁDÁM (a KATONÁR nézve)
Három teli pohárral rendelünk,
a katona utam a vendégünk.
Reméljük, hogy megosztja társaságát
velünk, a fáradt szomjas utazókkal!
KATONA
Akármikor kedves barátaim.
Igyunk az ember igazi szabadságára!
LUCIFER
Vivát, vivát! Mindenkinek szabadság!
ÁDÁM
Távolról jöttünk, messzi tájakról,
hová a hírek el nem értek minket.
KATONA
Hihetetlen, hogy ezen planétán,
hol nem hallott a rombolás zaja.
Csak Afrika lehet tudatlanság
homokviharában megbújva ma,
hová nem juthatott el a híre a
szabadságunk igazi forradalmának.
LUCIFER
Való igaz, a távoli Egyiptom
földjéről érkeztünk az államokba.
Meséld, hogy történt e tragédia!
KATONA
Hát, még évekkel ezelőtt indult,
lassú méregként keringett benn
a társadalom érhálózatában.
A legelső mi felbukkant világon,
a gazdaság válságának kelése.
A pénz csak annyit ért, mint egy darab kő,
a munkahely hiánya egyre nő.
Ezt csak tetézte az ipar legújabb,
a gépek igazi, nagy forradalma.
Mostanra mindent elvégez vasból
gyúrt monstrumok apokaliptikus hada,
melyek minden polgárt bekebeleznek,
s mit csak néhány pénzes gigász élt túl,
akik a vasparipa kantárját
a véres markukban szorítva tartják.
Talán egy évig is sínylődtünk néma
rabságban élve és remélve,
hogy amikor felvirrad a holnapi,
véres hírű, baljóslatú nap,
talán minden egyes világi rémség
csak egy rossz álomnak bizonyul majdan
miből felébred a világi hajdan.
Már majd egy éve tűrt s remélt mindünk,
mikor már a húr pattanásra feszült,
akkor tört meg jégpáncél hangosan recsegve.
A bátor ifjak elnyomott szíve
dobbant meg újra tettre készen.
A Falak Utcájára gyűltek mind,
a Tőzsde Palota volt a cél,
elszántságuk mint kemény acél.
Még egy napig sem tarthatott az ostrom,
s a Parthenon már lángok martaléka lett.
A brókerek védték utolsó vér
árán a bútorból rakott falat,
de végül mindűket karóba húzta
a vérre szomjazó polgár hadak.
És így lett Október tizenkilenc
véres nyakkendő forradalmi napja.
Katonaként vezényeltek ki, hogy fel
kell tartóztatnunk őket azelötte,
hogy elburjánzzon a zavargó tömeg
s más államokat is megfertőzzön az öntudat,
de mire odaértünk elfogyott mind
az erőnk, nem maradt a támadásra,
így nem került sor harcra végzetül.
Mi még mind harcoltunk a háborúban,
a sugárzás sújtott Szibériában.
ÁDÁM
Miféle háborúban áll az ország,
ahol polgárok éheznek nyomorban,
s milyen napnak sugára égeti
Oroszország hatalmas jégmezőit?
KATONA
A Fehér Ház a felelőségét,
s kardját a ruszkikra irányította,
a megoldást a háborúban látta,
atomfegyverrel tört Szására…
(A KATONA szavát félbeszakítva lép be nagy robajjal egy kisebb csoport a kocsmába, nagyrészük szétszéled az ivó zegzugaiban, de az élükön álló három ember a pulthoz sétál. Középen ÉVA mint egy forradalmár nő, férfi ruhákban, egyik oldalán egy fekete férfi, másikon egy tejszőke hajú alak.)
KOCSMÁROS
Megérkezett a hős rebellisták
három mindenre elszánt, nagy vezére,
azok közül is legnagyobb hírű,
a forradalmi istennő, a hős Éva ő!
ÉVA
Nem kell a talpamat nyalnod, te írek
sáros, véres levelű lóheréje!
KOCSMÁROS
Elég legyen nagy ívű mondatokból,
térjünk a tárgyra: igazak a hírek?
Lejött az ember a fellegvárból?
FEKETE FÉRFI
Az épületet üresen találtuk,
mindent háta mögött hagyott a gyilkos,
a gépipar sátáni démona.
LUCIFER (súgva ÁDÁMNAK)
Nem éppen a szent tisztelet lebeg be,
a glóriádat elhajíthatod,
ellenségeid foga kivillant.
A mély szakadék, mely közöttünk áll,
közös hidakat nem terem soha.
ÁDÁM
Az öröm tölti el szívem mélyét,
hogy együtt láthatom embert,
mind férfiakat és hölgyeket,
egyenlően feketét és fehéret.
Nem sínylődik asszony sehol, férjét
szolgálva egy szöges kalickából.
Szerecsenek sem élnek félelemben,
gyapotot szemezve görnyedezve,
fehérek zsarnoki árnyékában.
( a FEKETE FÉRFI meghallja ÁDÁM szavait, majd indulatosan odalép hozzájuk a bárpulthoz. ÁDÁM és LUCIFER leszállnak a székeikről, így szembe kerülve a három dühös emberrel.)
FEKETE FÉRFI
Milyen szavakat hallok itt szádból
te holmi senkiházi, ismeretlen?
Szerecsen néven mersz nevezni engem?
ÁDÁM
Átok nem hagyta el az ajkamat,
hiszen a napkeleti bölcsek közt
volt Boldizsár a szerecsen király,
ki az uralkodók közt leges…
FEKETE FÉRFI
Engem nem érdekel hazug beszéd,
hallottam én évek hosszú során át,
nyakkendős nemzetárulóktól,
akik maguk sem hitték mit mondtak.
ÉVA
Hagyjad csak, látni rajta, hogy e férfi
s a mefisztói tekintetű alak,
külföldi, látni, hogy nem városi.
Nézd meg a ruháját, csak turista hord
ilyen pólót New Yorkba látogatva.
SZŐKE FÉRFI
Ha külföldről érkeztek, akkor ok
mi lehet arra, hogy szakadt ruhájuk,
pedig a hajóút van egy vagyonban.
ÉVA
Gyanúsan ismerős nekem az arca.
Már sok csavargót láttam életemben,
de ezek ketten teljesen elütnek
azoktól mind küllemben mind beszédben.
Ugyan piszkosak és szakadtak,
de mégis van bennük valami úrias,
görnyedt hát ellenére bennük óriás.
FEKETE FÉRFI
Ahogy megboldogult apám idézem:
„Megnézem cipődet, s megmondom ki vagy.”
S lásd csak mindkettejük lábán viselte,
nemes bőrből varrott lábbelit.
Siettükben véletlen se figyelte,
és most lehull az álca leple.
ÉVA
Hát, hogy nem éreztem azonnal meg,
hogy árulás szagától bűzölt
mindkét hazug módon gyanús alak.
LUCIFER
Uram, szorul hurok nyakunk körül,
ellenség vesz minket körös-körül.
Csak gyáva ember menekül,
de ki nem teszi holtan elterül.
ÉVA (két társához)
Gyerünk, fogjátok el azon nyomban,
a nagy halak ragadtak hálónkban!
(A két férfi lefogja ÁDÁMOT és LUCIFERT, akik próbálják kiszabadítani magukat a szorult helyzetből, de az erős markok a helyükön tartják őket. ÉVA föláll a bárpultra és elkiáltja magát.)
ÉVA (a tömeghez)
Figyeljenek emide emberek!
poharat most szátoktól elvegyétek!
Mint Júdás bújt köztünk az átkozott.
Az álruhája meg ne csalja senki
beavatatlan jómadár szemét!
Akit itt látunk az a Lord Major
és mefisztói főminisztere.
(A tömeg felzördül a kijelentésre.)
ÁDÁM (súgva LUCIFERNEK)
Szóval polgármester vagyok mostani,
e romlott rendű világ városában.
Ezt nem mondtad te ördögök királya,
most veszélybe került mindünk irhája.
LUCIFER
Figyelmedet felhívtam én előre,
kíváncsiságodtól lettél te dőre.
De most figyelj inkább előre,
hogyan jut nép felettünk dűlőre.
ÉVA
Bizony mondom néktek, hogy ők azok.
A városházát régen elkerülték,
rejtekhelyen bújtak mostanáig,
de rettegés megtörte a reményük,
kiugratta az ürgét a lyukból.
Eddig, mint egy király itélkezett,
de most a nép előtt itéltetett.
TÖMEG
Jól beszél!
ÉVA
A bűneik mind ismertek minékünk,
a szívetek remeghet félelemtől.
A guillotine lesújt a nyakatokra,
a Fehér Házat zúzza darabokra.
TÖMEG
Úgy van!
ÉVA
Az árulásuk tűrhetetlenség,
eme bűneikért most meglakolnak,
kezembe veszem nép akaratát és
hóhér csuklyát fejemre öltve,
bárdommal véget vetek eme zsarnok
uralmának egy újabb követ lefektetve
az úthoz mi szép új világba vezet,
ahol mindenki egyenlően élhet,
falanszterben, hol jobb az élet.
TÖMEG
Éljen!
LUCIFER
Álljon csak meg véres kivégzésünk,
mi ennél sokkal többet érünk.
Ma egy igazán jó üzletre térünk.
ÉVA
Nem kaptál lapot te átkozott!
LUCIFER
Nem a garast verem a fogamhoz,
halálom nektek csak örömöt okoz.
Ily önzők lennétek ti mindazokkal,
kiket a várbörtön magába foglal,
s ott sínylődnek koholt okokkal.
Igaz testvér nem tétovázna így,
és készen lenne már az üzleti frígy.
Egy barátról pattanna le bilincse,
cserébe életünknek drága kincse.
ÉVA
Szó sem lehet ilyen hamis cseréről!
Ellenségünk minden kiontott csepp,
gonoszságtól korom fekete vére
rombolja le kazamaták falát,
s emel majdan mindünket a magasba.
(A TÖMEG egyik fele elismerően ujjong.)
SZŐKE FÉRFI
Nem elvetendő túszok elcseréje.
Én azt vallom fogadjuk el mit mond.
Vigyük el Guantanamo városába,
és két társunk szabadságát váltsuk meg.
(A TÖMEG másik fele helyeslően ordibál, de a többi ellenzően füttyög. Az emberek két táborra szakadva acsarkodnak egymásra.)
ÉVA
Öljük meg őket most azonnal!
SZŐKE FÉRFI
Most már aztán hátrébb az agarakkal!
(A SZŐKE FÉRFI magához rántja ÁDÁMOT és LUCIFERT, majd a háta mögé tolja őket védelmezőleg.)
ÉVA (fegyvert rántva ki az övéből, a SZŐKE FÉRFIRA irányítja.)
Türelmem már fogytán, engedd el őket,
Ha nem teszed meg esküszöm lelőlek!
SZŐKE FÉRFI
Most látom csak valójában ki áruló,
ki társa ellen fordul ekkoron.
(Közben, a vitát kihasználva ÁDÁM és LUCIFER arrébb slisszolnak és az ajtóból figyelik az eseményeket)
ÉVA
Te árulónak hívsz, ki rendőr volt
a forradalom kezdetén túl?
Most gondold meg mit is cselekszel,
vagy a te lelked is pokolra száll
ezekkel a földi ördögökkel együtt!
SZŐKE FÉRFI
Sosem hittem benned! Hát tedd meg Júdás!
ÉVA
Hidd el kezem remegni nem fog majd,
mikor meghúzom a rideg ravaszt.
LUCIFER (ÁDÁMOT kitessékeli a kocsma ajtaján.)
Eleget láttunk folytassuk utunkat,
míg észre nem veszik hiányunkat.
Világnak szörnyű seb mikor fiára ront,
és mikor ember ember vért kiont,
De emberéletnek csak egy csepp gúny,
mikor egy fajtárs élete kihúny.
(Miközben LUCIFER és ÁDÁM elhagyják a színt a háttérben ÉVA meghúzza a ravaszt, golyót röpítve a SZŐKE FÉRFI fejébe.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.